Az a KATÁ-s vállalkozó, aki magasabb értékű szolgáltatást tud nyújtani, az adócsaló?
A kormány arra hivatkozik, hogy:
„Az ágazati szereplők észrevételei szerint egyes nagyobb cégek kijátsszák a szabályokat, és visszaélésszerűen alkalmazzák a KATÁ-t, vállalkozói státuszba kényszerítve az alkalmazottaikat.Ez hátrányt okoz a munkavállalóknak, ugyanis kisebb ellátásra szereznek jogosultságot, míg az őket illegálisan KATÁ -sként alkalmazó nagyvállalat torzítja a piaci versenyt, és sérti a tisztességes szereplők érdekeit is.”
Fenti megállapításra hivatkozva a kormány több ponton szigorította a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvényt. Ez ellen az értelmetlen szigorítás ellen hevesen tiltakoztak az érintett szakmai szervezetek, közöttük a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete és az Adótanácsadók Egyesülete is. Minden tiltakozás ellenére az Országgyűlés 2020. július 3-án elfogadta és a köztársasági elnök alá is írta. A szakmám védelmében most csak a törvény 8. § (6c) pontjában szereplő „büntető adóra” szeretnék reflektálni, mely így szól:
„Ha az Art. szerinti kifizető a tárgyévben ugyanazon kisadózó vállalkozásnak az év elejétől összesítve 3 millió forintot meghaladó összegű bevételt juttat, a 3 millió forintot meghaladó összegű juttatás után 40 százalékos mértékű adót fizet. …”
Mit jelent ez egy KATÁ-s vállalkozóként dolgozó könyvelőnek? Először is szögezzük le, hogy a nagyvállalatok a könyvelésüket viszonylag ritkán szervezik ki, ha igen, akkor sem KATÁ-s vállalkozót bíznak meg, hanem egy nagy könyvelőirodát. Ebben az esetben az éves könyvelési díj sem a 3 millió forintos kategória.Ezzel szemben a hazai mikro- és kisvállalkozások alkalmaznak külsős, esetenként KATÁ-s könyvelőt.
Nézzük, miért sújtja ez a változás igazságtalanul a könyvelőt!A havi szolgáltatási díját az elvégzett munka mennyeségétől függetlenül maximálisan 250 ezer forintban állapíthatja meg, ami durva beavatkozás a vállalkozói szabadságba. Ha megemeli a díjat, az a partnerének olyan mértékű többlet költséget jelent, hogy elkezd új könyvelőt keresni, a KATÁ-s vállalkozó jelentős bevételkiesést szenved el.
Csak zárójelben kérdezem, mennyit? a törvény szövegéből ugyanis egyértelműen nem állapítható meg, hogy az adó alapja a teljes juttatás, vagy csak a 3 millió forintot meghaladó rész. A kérdéses rész ugyanis így szerepel a törvényben: „a 3 millió forintot meghaladó összegű juttatás után 40 százalékos mértékű adót fizet” Ez csúnyán arra felé mutat, hogy a teljes összegre vonatkozik. Zárójel bezárva. Jöjjön a lényeg.
Miért jár rosszul a kifizető vállalkozás? Tegyük fel, hogy havi 300 ezer forint szolgáltatási díjat fizet a könyvelőjének, aki ezért a könyvelésen felül az üzletvitelhez szükséges adózási tanácsokkal is ellátja, és elvégzi, mondjuk 15 fő bérszámfejtését (szóval nem egy nagyvállalat). Tehát a könyvelő, aki mérlegképes szakképesítéssel, felsőfokú szakirányú végzettséggel és pénzügyminisztériumi regisztrációval rendelkezik (ezek hiányában ugyanis nem adhatná be a vállalkozás beszámolóját), továbbá regisztrált adótanácsadó is, azért, hogy komolyabb ügyekben is tudja segíteni a partnereit (természetesen a megfelelő díjazásért), valamit ért a bérszámfejtéshez is, mindezen tudását a partnere szolgálatába állítja. A saját irodájában dolgozik, a saját számítógépét használja, rajta a könyvelő és bérszámfejtő programokkal (melyek éves díja akár többszázezer forint is lehet). A saját vállalkozása költségén elvégzi a kötelező továbbképzéseket, (sőt sokkal többet is), fejleszti a vállalkozását, hogy versenyképesebb szolgáltatásokat tudjon nyújtani. A könyvelő a szolgáltatásáért vállalja a felelősséget, ezért éves szinten közel százezer forint biztosítási díjért szakmai felelősségbiztosítást köt. A mostani szigorítások után jövőre a megbízó a szolgáltatási díjon felül 240 ezer, vagy 1 400 ezer forint (ahogyan az előbb már írtam a törvény megfogalmazása szerint nem egyértelmű, melyiket), büntetőadót fizet, mert a kormány szerint a nagyvállalatok visszaélnek a KATÁ-val és a kormány ezt nem tudja megakadályozni. Újabb zárójeles megjegyzés: a törvény 8. § (6c) „… Az adó alapjának meghatározása során nem kell számításba venni azt az összeget, … d) amelyet az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény szerint költségvetési szerv kifizető juttat a kisadózó vállalkozásnak.” Tehát a költségvetési szervek nyugodtan kijátszhatják a szabályokat, alkalmazhatják visszaélésszerűen a KATÁ-t és ezzel hátrányt okozhatnak a munkavállalóknak! Ez a zárójel is bezárva.
Mit tehet a vállalkozó, ha ezt a feladatot saját alkalmazottal akarja megoldani?
Vegyük a legkedvezőbb esetet, bruttó 300 ezer forint/ hó bérért talál részmunkaidőben (ennyiért főállásban biztosan nem) egy regisztrált mérlegképes könyvelőt, aki emellett regisztrált adótanácsadó is, és még a bérszámfejtést is elkészíti. Ez magában (2021 január 1-vel érvényes 13.5 % szociális hozzájárulási adóval, valamint a 1,5%-os szakképzési hozzájárulással számolva) 15%, azaz havi 45 ezer, éves szinten 540 ezer forint többletköltséget jelent. Ehhez jön a könyvelő- és bérszámfejtő programok éves szinten akár több százezer forintot is elérő költsége, a munkavégzés helyének kialakítása az íróasztallal, székkel számítógéppel, polcokkal együtt (és akkor még nem kellet nagyobb irodát bérelni, a termelő területet csökkenteni, ingatlant átalakítani, mert volt szabad hely az új adminisztratív munkatárs számára). A munkavállaló kötelező továbbképzésének 20 ezer forint körüli költsége már kerekítési hiba. Nézzük az egyéb ezzel járó gondokat! A munkavállalónak éves szabadság jár, ezalatt a KATÁ-s könyvelővel ellentétben nem áll a cég rendelkezésére, bár jó szervezéssel megoldható, hogy a munkája maradéktalanul meglegyen. Ámde váratlanul megbetegedhet, és ekkor a munkaadónak kell gondoskodni arról, hogy a feladatokat valaki határidőre elvégezze (megbízza a korábbi KATÁ-s vállalkozó könyvelőjét?!!!!, Na, nemár!), ami újabb többletköltséget jelent. És jöhetnek a további gondok, a munkavállaló élethelyzete megváltozik, főállást keres, elköltözik, kap egy jobb ajánlatot, és a cég kereshet újra egy magasan képzett szakembert, aki az adott pénzért részmunkaidőben ellátja a feladatot! A hab a tortán az, ha a munkavállaló (emberek vagyunk, a legfelkészültebb szakember is hibázhat) vét egy komolyabb hibát, és tegyük fel a cég kap egy 10 millió forintos bírságot a NAV-tól. Mit tehet ilyenkor? Ezt az összeget a munkavállalótól behajtani, hát eléggé kétséges megtérülésű mutatvány, tehát fizet, vagy a NAV végrehajtási eljárást indít ellene, ami szélsőséges esetbe a cég végleges bukását, felszámolását is jelentheti. Ha a könyvelő vállalkozó hibázik, a felelősségbiztosító a céget kártalanítja, de a könyvelő sem megy tönkre, és még csak pereskedni sem kell!
Szinte minden szakterület hasonlóan ehhez, cáfolni tudná a törvény ilyetén szigorításának létjogosultságát. Szóval mint látjuk, mindenki „jól jár”, a vállalkozások életében nem hoz jelentős változást? Kétlem. Az utolsó zárójeles megjegyzésem: „A kormány a visszaéléseket igyekszik kiszűrni, ebből pedig akad: „míg az adónem első évében, 2013-ban a katát választók csupán három százaléka volt korábban foglalkoztatott, addig 2019 végére az akkori 377 ezer katás közül majdnem 150 ezer alkalmazottként, legtöbbször munkaviszonyban dolgozott a vállalkozás megkezdése előtt.” hivatkozik a hvg.hu Izer Norbertre, a Pénzügyminisztérium adózási ügyekért felelős államtitkárára. Tényleg? Az lenne a normális, ha az iskolapadból, vagy a munkanélküli státuszból indulnának a vállalkozások? Tegye fel a kezét az a vállalkozó, aki soha nem volt alkalmazott! Árulják el a titkot! Záróljel megint bezárva.
Ugyan nem lenne ilyen egyszerű, és pénzt sem hozna, de a visszaéléseket biztosan visszaszorítaná, ha a NAV gyakorlatilag automatikusan és tételesen ellenőrizné a törvény 14. § (2) bekezdésében vélelmezett munkaviszonyokat. Estleg a túlzások elkerülése végett, csak az évi 3 millió forintot meghaladó ügyletek esetében? Ha a KATÁ-s vállalkozásoktól akar több pénzt beszedni, sokkal tiszteségesebb lenne a KATA összegét emelni mondjuk 10%-kal. Biztosan nem örülne senki, de nem tenne tönkre vállalkozásokat, nem okozna elviselhetetlen költségeket. Egy KATÁ-s vállalkozásnak évi 30, 60, 90 ezer forint többlet adóterhet jelentene, aminek jó részét, akár az egészet, viszonylag fájdalommentesen érvényesíteni tudná az áraiban!Ja, hogy ez utóbbi esetet nehéz szépen kommunikálni? Hát, igen. Bár szerintem ezt sem lehet.
“Az a KATÁ-s vállalkozó, aki magasabb értékű szolgáltatást nyújt, az adócsaló?” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Nice post. I was checking constantly this blog and I am impressed! Bernette Aldridge Hirsch
Thanks! 🙂